Mondd, hogy NEM!

Ismét meghívtak Lázár Ervinék lakásába, Vathy Zsuzsa szervezi ezeket a remek estéket, összetartani a társaságot. Talán már írtam, egyszer, korábban Ervin bátyámmal együtt ettük nagy hallgatásban, sámlin ülve a konyhában a kocsonyát – Zsuzsát ez annyira megfogta, hogy azóta mindig hív. Az előszobában egy újság, a címlapon Ervin, Ervinkém, mondja Zsuzsa. És tényleg a telefon fölött ott van a tábla: Mondd, hogy NEM. Most már le is fényképezem. Mert én nem tudok nemet mondani. Múlt héten csütörtökön előadás Szombathelyen a Genius Savariensis szabadegyetemen, környékbeli érdeklődők is bejönnek. A Martineumban alszom, kolostorszálló, nagyon tetszik. Reggel kapok egy finom rántottát, majd vonattal Pestre, ott félórás átszállási idő (a vonat késik, az átszállás 4 perc, futva érem el a miskolci vonatot). Mert Miskolcon meg a Pálinka mustra rendezvényre hívtak. A péntek lévén a vonat tömve, hazautazó diákok között köhécselek a futástól, meg bóbiskolok. Velem szemben két állatorvostan-hallgató: Nem kell már nagy adag Whiskast venni a macskának… – Jönnek érdeklődők a Közelítések a pálinkakultúrához kötetünk bemutatójára, de külön örülök annak, hogy itt van Veres László, korábbi múzeumigazgató, Viga Gyula, akihez sok évtizedes barátság fűz, és Tóth Arnold, aki most igazgatóhelyettes – s én is része lehettem a doktorijának. A későbbi vonattal megyek haza, hagyom elveszi a korábbira megváltott helyjegyet. Egy bolyais hallgatómmal találkozom, ő informatikus, próbáljuk fejtegetni, hogy a most vásárolt tabletem a vonaton miért nem működik. Máshol igen, a vonaton nem. Mindenki netezik, boldog, csak én keresem a hibát – ő, az informatikus sem érti. Este ágyba esve azon gondolkodom, hogy jó ötlet volt-e végigvonatozni Magyarországot. Nem is említettem, közben öt újság, három televízió keresett a nyelvstratégiával kapcsolatban. Mondd, hogy NEM! Üzeni Lázár Ervin.